1 Fejezet:Az új élet
Katarine szemszöge*
-Jó reggelt. Boldog újévet! - Köszöntem reggel a nővéremnek Vickynek. Január
elseje van… Már 2 éve rohadunk ebben a kriptában az én önfejűségemnek köszönhetően.
2011
visszatekintés*
-Gyere, nézzünk le a kriptába… ide temették el a boszorkányok a vámpírokat –
mondtam egyik nap az erdőben.
-Szerintem nem kéne oda mennünk… még veszélyes lehet- mondta Vicky.
-Hát oké, ha te nem jössz, akkor megyek, egyedül. Vagy Jenna te jössz?
-Inkább itt maradok – mosolygott Jenna.
Elindultam lefelé és Vicky is jött velem bementünk a kriptába, de nem tudtunk kijönni.
Jenna hangját halottuk.
-Sajnálom csajok, de nem hagyhatom, hogy még több embert öljetek meg.
-Hogy mi? De mit csináltál és hogyan? – villantotta meg fogát Vicky.
-Nem mondtam? Boszi vagyok – mosolyogta Jenna
Ennek már 2 éve. Vicky engem hibáztad a történtek miatt. Egy kicsit igaza is
van.
*Jelen
-Boldog újévet? Hát, köszi. – mondta Vicky – Már egyre jobban hiányzik a
vér.
-Nekem is!
-Ez az egész a te hibád! Érted?
-Egy szóval sem mondtam, hogy gyere utánam. Ne aggódj nem sokára
kiszabadulunk.
-Mindig ezt mondod!
Vicky szemszöge*
Mielőtt
ide kerültünk nagyon szerettük egymást. De most… egy pohár vízbe megfojtanánk
egymást. Katerine mindig is önfejű volt. Gondoltam, hogy egyszer miatta kerülünk
bajba. Egyszer csak valami zajra lettem figyelmes Katerine is
észrevette.
-Hallod ezt? – kérdezte csillogó szemekkel – Szerintem egy
turistacsoport.
-Akkor ez azt jelenti, hogy kijutunk.
Meghallották, hogy beszélünk.
-Van ott valaki? –kérdezte egy női hang.
Természetesen vissza, szóltunk, hogy „igen”. Elhúzták a kőoszlopot és csodálkozva néztek ránk.
A három fiú és két lány úgy nézek ránk, mintha nem láttak volna még embert. Igaz
a ruhánk 2 év alatt eléggé tönkrement a hajunk sem volt a legszebb
formában.
Katerine szemszöge*
-Végre... Örülök, hogy megtaláltak minket – mosolyogtam.
Vicky már látta mire készülök.Odafordultam egy csajhoz.
-Csinos a ruhája. Ismeri valaki a vasfüvet? – sikeresen kiléptünk a kriptából – Nos ki ismeri?
Egy kb. 20 éves srác elénk lépett:
-Drogoztok? Én egy ideje már igen, de akkor sem hallottam, még ilyenről?
-Az nem drog te hülye. A vámpírok ellen szokták használni. – válaszolta egy lány.
-És te használsz ilyet? – kérdezte Vicky.
- Dehogy vámpírok nincsenek!
- Aha – bólintott Vicky. Közelebb ment a lányhoz és hirtelen megharapta.
A többi ember elkezdett sikoltozni, de nem tehettek semmit… Miután ettünk felvettük a 2 lány ruháját.
- Itt hagyjuk őket? – kérdeztem
- Felőlem – Vicky már ment is kifelé. Én meg mentem utána.
Furcsa volt kimenni a napfényre. A város 2 év alatt rengeteget változott.
-Hova menjünk? – kérdeztem
- Nézzük meg, hogy Alerich mér itt lakik-e. Sokat változott Wolf City – nézett
körbe Vicky.
Kölcsönbe vettünk egy autót a parkolóból és elindultunk.
- Ez lesz az! – ált meg Vicky egy ház előtt.
Kiszálltunk és becsengetünk. Egy számomra helyes srác nyitott ajtót. Eléggé végig nézett rajtunk… Megköszörültem a torkom, hogy a szemembe nézzen..jpg)
- Sziasztok – mosolygott – Segíthetek?
- Ami azt illeti igen… Alerich Malikot keressük. Te ki vagy? – kérdezte
Vicky
- Oh… értem. Elutazott. Egy hét múlva jön haza. Az én nevem Zayn… Zayn Malik Alarick fia.
Eléggé ledöbbentünk. Nem tudtuk, hogy van fia… aki nagyon helyes:))
- Oké. Akkor mi megyünk is, nem zavarunk. – mosolyogtam – Szia!
- Várjatok… A nagybátyám itthon van. A neve John.
- Tényleg? Ha nem gond beszélnénk vele – fordult vissza Vicky
- Gyertek be – mosolygott Zayn és elindultunk befelé. – Bocsi, hogy kupi van, de
nem rég költöztünk ide pár haverommal.
- Üljetek le. Megyek és megkeresem.
Leültünk a kanapéra. Óriási volt a ház.
- Zayn elég… helyes – mondtam kissé elvörödve.
Vicky csak forgatta a szemét. Hallottuk, hogy Zayn mondja Johnnak, hogy keresik. De
John mondta, hogy várjunk, mert fürdik. Ennyiből is jó, hogy vámpírként jó a hallásunk.Zayn visszajött.
- Hát… várnotok kell egy kicsit. Éppen zuhanyzik – mondta- Gyertek, menjünk ki a
hátsó udvarra hozok üdítőt . – ment el Zayn
Így hát kimentünk az udvarra. Leültünk a hinta ágyra.
- Remélem, valami bio izét hoz – fintorogtam
- Ez a legnagyobb bajod? – látszott Vickyn, hogy még mindig haragszik rám a kripta
miatt.
- A kriptában hagytad a humor érzékedett.
Vicky nem válaszolt, mert 4 helyes fiú jött ki a házból. Egyenesen felénk, Zayn is jött mögöttük.
- Sziasztok – ültek le
- Nevetek? – kérdezte a göndör hajú
- Katerina és Vicky Petrova – mutattam be magunkat – És ti kik vagytok?
-Én Harry Styles! -integetett a göndör hajú.
-Liam Payne.
- Niall Horan.
- Louis Tomlinson.
- Bent hagytam a poharakat. – kapott a fejéhez Zayn
- Igazából nem baj nem vagyunk szomjasak. – Mondta Vicky
- Akkor majd megisszuk – mondta Niall
Kilépett az udvarra John. Mikor meglátott minket lesápadt.
- Fiúk magunkra hagynátok? – mondta.Az 5 fiú nem értett semmit. Jennát Alerich és John kérte meg, hogy zárjanak be minket, de, hogy miért azt nem tudni.
- Ti… meg… hogy a…
- Hogy, hogy kerülünk ide? – kérdeztem - ez elég hosszú.
- Ugye tudod, hogy tartózol nekünk, ha nem akarod csúnyán végezni – kacsintott Vicky.
- Miért is tartotok?
- Gondolkozz. Bezártál minket…
- Mit akartok?
- Egyenlőre azt, hogy a Salvatore birtokon laknak- e.
- Egy éve Damon és Stefan Salvatore oda költöztek…
- Stefan és Damon… vámpírok – szóltam közbe.
- Ismered őket? – kérdezte Vicky
- Aha… De nem vagyunk túlzottan jobban… és megvan az oka is…
- Van egy pár elképzelésem, hogy mért nem vagytok jóba. John, ne aggódj, még
keresünk. Szia!
A fiúk nagyon szomorúak voltak mikor elmentünk.
- Hova megyünk? – kérdezte Vicky
- A Salvatore házba
- Öhm… Oké..
Egész úton egymáshoz se szóltunk.Oda értünk a házhoz.
- Befogunk tudni menni? Szerinted nincs ember?
- Tuti nincs.-Beléptünk az óriási házba.Siri csend volt.Hirtelen valaki nekem rohant és a falhoz szorított.
- Szia Damon! Rég láttalak – mosolyogtam
- Katerina!! – Vicsorgott.
By: Katarine
